S'pore

Először is elnézést, hogy ilyen régóta nem jelentkeztem. Sajnos, illetve inkább szerencsére, folyamatos pörgésben telt az elmúlt 2 hét, így egyszerűen nem jutott energiám az "adminisztrációra".

Viszont ezen az oldalon ez az utolsó bejegyzésem. Elköltöztettem a blogot ide: http://vlaky-spore.blogspot.com/

Ennek elsősorban az az oka, hogy a képek feltöltése itt elég nehézkes (egyessével kell kikeresni és feltölteni és előtte le kell butítatnom...), én meg nem szeretek képek nélkül "tudósítani". Szóval az új oldalra a Picasa alkalmazásból ditektbe lehet képeket feltölteni és közben megadhatom mekkora legyen, melyik blogra menjen, hogyan legyen elrendezve... Persze ez a megoldás sem tökéletes, mert csak négyessével lehet feltölteni a képeket, de még ezzel együtt is gyorsabb.

Még csak for info: az összes bejegyzés (kivéve ezt) ott is megtalálható.

Nagy animációs mese rajongóként nem meglepő, hogy már hetek óta terveztem a Pixar kiállítás megtekintését. Mivel jövő héten vége a rendezvénynek, így tegnap eljött az ideje, hogy ne csak tervezzem, hanem meg is látogassam.

Na ez annyira tetszett, hogy le kell gyorsan írnom. Szóval eltelt az első hónap, így megérkeztek az első számlák is. Számszerint ketten, egy számla az összes közüzemre, mint víz, villany, gáz (igen-igen, kell a víz melegítéshez) és egy másik a mobil szolgáltatásra, mert ugye fizetni kell eme remek hálózati elérésért :)

Ma egyébként az állatkertben voltam. Iszonyatosan klassz! Imádom. Annak ellenére, hogy a világ végén van. Alig van olyan állatka, aki ketrecben van. A körülötte elterülő tóval az egész olyan, mintha egy szép, karbantartott szigetecskén lennénk.

A Fort Canning Park után még gyalogoltam egy kicsit mire megtaláltam az MRT megállót. Ezek a hülye óriás épületek teljesen összezavarják a receptoraimat... Na mindegy, végül is rátaláltam a Raffles Place-re, de addig is láttam pár érdekességet.

Múlt héten az Orchard után még bementem a Plaza Singapurahoz, ahonnan hazafelé (mármint az MRT felé) baktatva rátaláltam a Fort Canning Parkra.

A park az egyik legnagyobb történelemmel redelkező része Szingapúrnak. A 14. században ez volt a királyság központja, később a brittek parancsnoki központja. A manapság szabadtéri rendezvényeket, színházi darabokat, előadásokat rendeznek a parkban.

Megint le vagyok maradva a dokumentálásban... Még múlt hétvégén ugyanis végre elmentem a híres-neves Orchard road-ra. Ez nem más, mint Szingapúr bevásárló utcája. Nyomokban sem hasonlít a mi kis pesti Váci utcánkra. Már csak azért sem, mert egy 5 sávos (egyirányú) autóút zúg rajta keresztül, nem kis forgalommal.

Tegnap végre eljutottam a Clarke Quay-re. Délután néhány kollégával lementem kávézni és közben nyertem meghívást eme jeles helyre.

Sajnos nem vittem fényképezőgépet, így egyelőre elmarad a képes beszámoló, de ígérem bepótolom, mert a képek sokkal jobban vissza tudják adni a hely varázsát. Addig is egy kis gyors összefoglaló izelítőként.

Most már napok óta tervezgetem, hogy írok egy olyan bejegyzést is, ami csak érdekességeket tartalmaz erről a kis országról, így ma úgy gondoltam most egyszerűen belevágok a közepébe...

Először is itt mindenhol van mosdó, az MRT megállókon, a plázákban, a parkokban, de tényleg mindenhol. És még nagyobb öröm, hogy a mosdók tiszták kérem, annak ellenére hogy egyikben sem kell fizetni a szolgáltatásért. Igaz olvastam valahol, hogy a wc le nem húzásért is bünti jár. Mondjuk elég nehéz nem lehúzni, hiszen szinte midenhol mozgásérzékelős és automata öblítésű. Na még egy utolsó megfigyelés a mosdókkal kapcsolatban aztán áttérek másik témára :) Itt nem divat viszont a wc kefe, még a szállodában sem volt. Azért szerencsére az IKEA-ban azt is árulnak, így otthon ez már nem probléma :)

Ma úgy gondoltam ideje költeni a pénzemet és beszerezni pár dolgot, ezért 'bevonatoztam' a City Hallig, ahol legalább három pláza verseng egymással. Időközben azonban valahogy elment a kedvem a nem annyira fontos dolgok beszerzésétől, főleg azért mert a fontosabbakból viszont semmit nem találtam, vagy nem olyan árom, amit szivesen kifizettem volna. Azt hiszem a híres-neves GSS, azaz Great Singapore Sale nem azokra a dolgokra vonatkozik, amire én vágyom :)

Mindenesetre egy Spicy burger felett eldöntöttem, hogy a jelenleg egyetlen ténylegesen szükséges dolgot azért beszerzem. Így boldog tulajdonosa lettem egy porszívónak :)

Ezzel a nem túl élménydús tevékenységgel elment a nap nagyrésze, de ötóra körül úgy döntöttem, nem hagyom veszendőbe a napot és felfedezem a Bukit Batok Nature Park-ot. Azt már korábban is láttam, hogy ezen park környékén nagy az átlagosan egy négyzetméterre jutó futók száma, azt viszont eddig nem tudtam merre futnak valójában.

Tegnap úgy döntöttem, hogy Szingapúr további felfedezését a lakásomhoz közelebbi célpontok felkeresésével kezdem, így meglátogattam a Jurong Madárparkot. Ez a 20 hektáros terület több mint 600 madárfajnak, illetve összesen 8000 madárnak ad otthont. Természetesen összeválogatva a leglátványosabbakat. Azt pedig már mondanom sem kell, hogy a világ legnagyobb madárgyűjteménye.

Na kérem szépen, éppen az első hosszú hétvégémet töltöm Szingapúrban. Ez a hét egyébként is igyekezett a kedvemben járni, és egy kicsit felvidítani nagy magányomban.

Kezdésként kiderült, hogy péntek Vesak Day, nemzeti ünnep, így csak négy napot kell dolgozni. Szuper :) Aztán kiderült, hogy a bank csatlakozott az 'Eat with your family day'-hez, így csütörtökön hamarabb haza lehet jönni. Még jobb!

Az igazi hab a tortán pedig az volt, amikor megnéztem a számlaegyenlegemet és láss csodát, megérkezett az első fizetésem. :)

Majdnem elfelejtettem megosztani eme jeles ételekkel való ismerkedésünket. Ez a két étel ugyanis már otthon felkeltette az érdeklődésünket, így Gergő alig várta, hogy kipróbálhassuk mindkettőt.

Mivel az idő gyorsan ment, azért úgy alakult, hogy mindkettőt, egy a lakáshoz közeli, indiai és muszlim ételeket forgalmazó kis kifőzdében megleltük. Nagy lelkesen rendeltünk is mindkét ételből egy-egy adagot, amely egy kicsit túlzónak tűnik így utólag :)

Múlt hét szombaton eltöltöttem 1,5-2 órát a botanikus kertben.

Közelsem volt elég, de így is rengeteg gyönyörűséget láttam. Van olyan része, ahol teljesen eredeti esőerdőben sétálhat az ember. Kicsit rémisztő, de nagyon izgalmas is egyben. Az meg különösen érdekes, hogy csak ott a botanikus kertben több (növény) faj él, mint egész Észak Amerikában...

Na kérem szépen, a lenti képek mutatják be a lakást, amiben most tengetem a napjaim. Nem panaszkodhatom, csak az árára és az előző lakóra (hihetetlen mennyire nem vigyáztak a dolgokra), pedig szép minden - de például az zuhanyzó üveg falairól még mindig nem tudtam lebányászni a vízkövet... Azért próbálkozom.

Heló mindenki,

Jelentem nem vesztem el, minden rendben. Éppencsak nem volt se gépem se internet kapcsolatom szerény hajlékomban. De végre orvosoltuk a problémát, így már nincs akadálya a tudósításnak. Igaz a képes beszámolóban még vannak fennakadások (Budapesten maradt a fényképezőgép kábele), de hamarosan azt is megoldom valahogy...

Tegnap végre sikerült helyi idő szerint éjfél körül elaludnunk. Ez ugyan jól hangzik, de ennek ellenére reggel alig tudtam kikászálódni az ágyból... Lehet, hogy ez annak tudható be, hogy a tegnapi eső itt maradt, így egész nap felhős és esős volt az idő. Hála istennek! :) Ugyan ez a kinti kirándulásoknak és a szép fotóknak nem kedvezett, de így volt időnk meglátogatni a Singapore Discovery Centre-t, ami leginkább Millenáris kiállításaira hasonlító tárlatokat tartogatott. 

Gyülekeznek a felhők.

A tegnapi napot Sentosa szigeten töltöttük, ami nem más, mint egy nagy szórakoztató központ a város déli részén, nem messze a belvárostól. Többféleképpen ki lehet jutni, mi a híres Cable Car-ral akartunk menni, ami a helyi libegőnek felel meg. Sajnos ezt éppen felujítják, így a VivoCity plaza legfelső szintjétől induló Sentosa Expresst választottuk, ami egy monorail.

Én azt hittem csak viccelnek a korábban olvasott bloggerek, hogy Szingapúrban két hobbi van, az evés és a vásárlás. De mennyire igazuk van!

Csak 5 perces sétán belül legalább 50 kifőzde és 6 pláza üzemel! Tulajdonképpen nincs is olyan, magára valamit is adó MRT megálló, ami felett ne pláza lenne. Persze a vásárlás mellett az emberek hűsölni is odajárnak, azaz tulajdonképpen plázáról plázára mozognak :)

Még tegnap voltunk a Merlion Parkban, illetve környékén. A képek itt beszédesebbek, mint az utikönyves leírás, azt leszámítva, hogy a Merlion, mely az városállam jelképe nem más, mint egy haltestű oroszlánfejű lény, vagy Gergő szavaival élve egy halasmacska :)

Annyi mindent lehetne mesélni már 2-3 nap után is, hogy egy kicsit már most le vagyok maradva... Arról nem is beszélve, hogy még mindig nem tudtam teljesen átállni, így most éppen helyi idő szerint hajnali 3-kor pötyögök...

Szóval megnéztük kis-indiát (azaz Little India-t). Ahogy  kilépünk az MRT-ből (ez itt a metró neve - Mass Rapid Transit) egyből látjuk mekkora a kontraszt a háttérben magasló toronyházak és a kicsi, zsúfolt 1-2 szintes épületsorok között, melyek kis-indiát alkotják. A Bankszektor rendezettségéből itt szinte semmi sem tapasztalható.

Sziasztok,

Lassan vége a második napnak is itt Szingapúrban. Kicsit furcsa, hogy itt mi vagyunk a kisebbség... Igaz ha valaki megnéz minket, akkor inkább érdeklődés, mint gyanakvás van a tekintetében :)

Ma bejentkeztünk a cégnél, ahol szinte mindenki francia, DE tökéletesen beszélnek angolul és borzasztó kedvesek. Hérfőn kezdek, addig még van mit elintézni. Persze itt a hatósági ügyintézéshez mindent ki lehet nyomtatni online és negyedórás bontásokban lehet időpontot foglalni az ügyintézéshez.

Halihó!

Megérkeztünk Szingapúrba! J Már a repülés is sok élménnyel gazdagított...

Először is jó magyar honfitársunk tájékozatlanságának köszönhetően nem „check-in”-eltek be Budapesten Szingapúrig, a frakfurti gép lazán 30 percet késett, így a kényelmes vacsi helyett ideges mérgezett-egér üzemmódban , a gép indulása előtt 1 perccel sikerült elcsípnem a boardingot... De megérte! J A Singapore Airlines-zal és a Quantas-szal utazni is igazi élmény, a 12 órából 6-ot aludtam, 4-et ettem, közben filmet néztem, híreket olvastam, játszottam J szóval szinte elrepült az idő...