Megint le vagyok maradva a dokumentálásban... Még múlt hétvégén ugyanis végre elmentem a híres-neves Orchard road-ra. Ez nem más, mint Szingapúr bevásárló utcája. Nyomokban sem hasonlít a mi kis pesti Váci utcánkra. Már csak azért sem, mert egy 5 sávos (egyirányú) autóút zúg rajta keresztül, nem kis forgalommal.
Aztán az a tény sem elhanyagolható, hogy a néhány kilométeres hosszában mindkét oldalát plázák szegélyezik. Igen-igen helyes a ragozás, plázák. Megtalálható itt minden, hangulatra olyan, mintha a Szilágyi Erzsébet fasor két oldalára helyezték volna Budapest összes plázáját, az AsiaCentertől a WestEndig.
Persze ez az utca sem lenne igazi egy kis ellentmondás nélkül, így itt is található még néhány régi, éppencsak egy emeletes épület.
Természetesen ez a város egyik legdrágább része, egy 3 szobás lakás havi bérleti díja, úgy 900 ezer és másfél millió forint között mozog. Itt és a Holland village elnevezésű szomszédos részen egyébként a legnagyobb az európaiak, amerikaiak aránya.
Én egy kicsit korán érkeztem, viszonyítva ahhoz, hogy itt jó szokáshoz híven 11-kor nyitnak az üzletek, így még nagy tömeg nem volt az utcán. A képen lévő kis bódék egyébként a Szingapúri ifjúsági olimpiát népszerűsítő pavilonok. Ez lesz ugyanis az első ifjúsági olimpia, és hogy-hogy nem éppen itt Szingapúrban.
Nagyon tetszett még nekem a virág és kertészeti vásár reklámja, melyet élatnagyságú tücsökkel, katicával, méhecskéval és természetesen virágokkal hírdettek az Orchard egyik sarkán.
Ezen a héten egyéként visszatértem a Borders elnevezésű hatalmas könyvesbolt kedvéért. A mi kis megszokott Librinkhez képest ez a könyvesbolt leginkább egy könyvtárhoz hasonlít, csak egy kicsit rendezetlenebbül. Az emberek lekuporodva a sarokba bármibe beleolvasgathatnak, és ezt szép számban gyakorolják is.
